Fejed fölött múlnak el az évekNem tudod, mi lesz még belőledApád szavai mind lekoptak róladÃrzed, nem szeretnek, átnéznek rajtadA keresztútig mindennap eljutszSenki nem vár, nem jön elédHazamennél, de nem kérnek belőledAzt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettélCsak menj, sok hosszú év vár rádSorsunk egybeforrt, menj, vidd továbba hajnal ágyat bont nekedMegpihen rajta kemény fémszÃvedA keresztútig mindennap eljutsz…Csak menj…Csak menj…