A Hűtlen – Edda – letras

Ment a hûtlen nehéz fejjelVisszamenne, de õ már nem kell.Érzi, hálátlan lett sorsa.Keserû könnye arcát mossa.Arra gondol, õt ki szerette.Ha szerette, el mért engedte.Vissza nem jön többé soha.Bárcsak békén hagyták volna.Minden hajnal övé marad.Látja szállni a madarakat.Hosszú, hosszú ideje vár.Nem számolja a napokat már.Amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébõl.Amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébõl.Megállt egyszer, visszanézettNézte, nézte a messzeséget.Sárga lámpák jelzik útját.Otthon hagyta minden múltját.Ment a hûtlen nehéz fejjel.Tudja jól, hogy õ már nem kell.Ég veletek! Mást nem mondott.Szeme túlragyogott minden csillagotMinden hajnal övé marad.Látja szállni a madarakat.Hosszú, hosszú ideje vár.Nem számolja a napokat már.Amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébõl.Amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébõl.Minden hajnal övé marad.Látja szállni a madarakat.Hosszú, hosszú ideje vár.Nem számolja a napokat már.Amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébõl.Amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébõl.