A Mese – Edda – letras

Hat hogy is kezdjem, oh, hogy mondjam el?Hisz aki megérthetné, az nem felelElragadta õt a dölyfös éjkiralyKi ezer éve mar a szerelemre varElragadta, megszerezteSzerelemlanccal megkötözteDe a szive csak az enyémFényes urak, ha nem tudnatokKét ember kell a boldogsaghozÉs õ mar csak az enyémA felkelõ nap fénye eltakarA féltékenység ugy a szivembe marHisz oly hatalmas, fényes a võlegényHat hogyan szallhatnék harcba véle én?Elragadta, megszerezteSzerelemlanccal megkötözteDe a szive csak az enyémFényes urak, ha nem tudnatokKét ember kell a boldogsaghozÉs õ mar csak az enyémDe azért én nem adom felTörténjen ugy, ahogyan kell…Mert az én mesémben a hõsök gyõznekA két szerelmes egymasé leszEzért én nem adom fel…Mert az én mesémben a hõsök gyõznekA két szerelmes egymasé leszEzért én nem adom fel…Elragadta, megszerezteSzerelemlanccal megkötözteDe a szive csak az enyémFényes urak, ha nem tudnatokKét ember kell a boldogsaghozÉs õ mar csak az enyémElragadta, megszerezteSzerelemlanccal megkötözteDe a szive csak az enyémFényes urak, ha nem tudnatokKét ember kell a boldogsaghozÉs õ mar csak az enyém