Árpádházi Margit Balladája – Echo of Dalriada – letras

Árpádházi Margit balladájaNéztem az égen kirajzolódó görög éjszakátCsillagfény tengerében.Jó uram koldusként, vakon kereng aHatalmas várnak börtönében.Hová vet sorsom, hiába kérdem..Zsoldosok dúlását meg sem értem.Új hajnal fénye virrad- e még rám?Vagy becstelenség?Kolostor- magány?Látom, a szolganép kínhalált halt,A kincseket adná elõ a hadnak.Részeg tivornya lármája zajlik, a prédánKarddal összemarakodnak.Hová vet sorsom, hiába kérdem.Szép Szülõföldemtõl messze tértem.Órák a percek, tán végzetem vár,Vagy becstelenség, magány, halál?Zászlók lobogtak, és kürt hangja szólt.Csillagok hulltak, császár vére folyt.Gyûlölettel harsant köznép szava.A Szent Palotába lázadás hatolt.Híveid, Császárné, elfogytanak.Mentsd puszta életed, óvd meg Magad.A zárda mélyén, ha sorsod fordul,Majd újra a trónról hallatszik szavad.Kérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet!Apám ajtajáig vigyen el engemet!Vigyen el engemet szép szülõhazámba,Lelkemnek e földön nem lészNyugovása.Nincsen nyugovása lelkemnek e földönTág rónára vágynék, sVár aranyos börtön.Segíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet!Puszta szél hazába vigyen el engemet![close]