Boertoen – Edda – letras

Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyonFiu vagyok-e vagy lany, mar magam sem tudomSittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyonFiu vagyok-e vagy lany, mar magam sem tudomMar magam sem tudom, mar magam sem tudom…Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyonFiu vagyok-e vagy lany mar magam, mar magam sem tudomA gyengén a rossz nem segit, az erõset csak emeliLathatatlan bilincseit az élet ram tesziMegfagyott a lelkemNincs mar olyan emberKi felmelegit engemLatóknak a sötétrõl beszélni végképp nem lehetMinden ujabb próbalkozastól, óh, csak faradtabb leszekDe beszélek még velük, legyen barhogy isAkik a friss levegõt harapjak, pedig a helyük itt lenne, ittMegfagyott a lelkemNincs mar olyan emberKi felmelegit engemAz enyészet utjan…Az enyészet utjan…Egy itélet mar végképp elégA bélyeg végig elkisérAz enyészet utjan mindenki megégEmber kérlek, te ne itélj el!Ezt meguszni ép ésszel, nem semmi feladatEgy szal ruha, s az egyedüllét kemény, kemény iskolaAsszonyomat latom, ki masnak szeretõEmberen nem segithet egy élõ, egy élõ temetõMegfagyott a lelkemNincs mar olyan ember, óhKi felmelegit engemAz enyészet utjan…Az enyészet utjan…Egy itélet mar végképp elégA bélyeg végig elkisérAz enyészet utjan mindenki megégEmber kérlek, te ne itélj el!Megfagyott, megfagyott a lelkemNincs mar olyan ember, óhKi felmelegit engemAz enyészet utjan…Az enyészet utjan…Egy itélet mar végképp elégA bélyeg végig elkisérAz enyészet utjan mindenki megégEmber kérlek, te ne itélj!Egy itélet mar végképp elégA bélyeg végig elkisérAz enyészet utjan mindenki megégEmber kérlek, te ne itélj el!