Soha nem lattam még, hol kel föl a nap,Soha nem aludtam at, éjszakaimat.Hinarszalak huztak le a mélybe,Ãnmagam allitottam félre.Zart ajtókat nyitottam ki masnak,Nem hivtak baratnak, és nem hivtak tarsnak,A lenyugvó nap mindig mashol ért,Ezer szinével borult ram az éj.Ram zuhant minden, minden, mi nem kellett masnak,Rossz ize lett a sötét, a sötét éjszakaknak.Ãletemben sok mindent megpróbaltam,Külvarosok elõttem, utanam.Az egek felé kialtottam,Rosszat soha nem akartam.