Mit búsulsz kenyeres, midõn semmid sincsen?Jó az Isten, jót ád, légy remÃnségben.FölnyÃlik az idõ majd az gyönge fûre,Hova szemünk lát, elbujdosunk ketten.Gondunk sem lesz majd csak mint a madárnak,melyet szabad szél repÃt a világnak,erdõk alatt, fák avarja vetett ágy,csengõ-bongó patak tiszta vizet ád.Mondd, mért búsulsz, pajtás,hej, mikor már fedeled sincsen,meleget ád az ég még,kenyeret ád az isten!