Régen volt, valahol az ut véget ért,Régen volt, ma is minden perce elkisér.Akkor rank sütött a nap, és én megtalaltalakAkkor ugy ölelt a holnap, együtt igértünk a Holdnak szép jövõt.Ãlomkép, hogy majd egyszer ujra visszatérszNe igérd! A remény a szivem tépi szét.Hol van mar a régi nap, amikor ugy vartalak?Ãs a Hold is szamon kéri, amit együtt igértünkMenj, ha menned kell,Varok Rad a szivemmel.Egy alom elég,Amit nem tépsz el,Ãs én elfogadom,Hogy még élnem kell.Egy mas vilag, ahova én nem léphetek at,Nem kérhetem, vegyék el fajó életem.