Ãtlövik a fejem elektromos szemekVérem csapoljak hideg kezekA hatalom szolgainak jelvényét hordomNem tudom, merre fordul sorsomAgyamba taplaljak, mikor mit mondjakminden emlékem kétfelé szórtakVillamos arammal töltik meg fejemNem tudom meddig sokkoljak lelkemAmim volt, most mas kezébenÃvöltenék, de mar nincs szamÃlek félig megõrülveMi jöhet még ezutan?Nem hivtam, nem kértem,Hogy az életembe lépjen?!