Maganyosan allok egy sötét udvaronEgy régi, ócska lampa csendesen lobogSorra kidõlt padok közt lépkedekKevés a hely, ahova léphetek.A sarkon all egy alak, ram vigyorog,Szólni nincs kedvem, hat tovabbindulok,A régi téren talan var még valaki,Vele jó lesz egy cigit megosztani.Ref.:Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyomA varost, ahol élek.Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,Igen, holnap, holnap indulok.Talan csak megszokasból indultam tovabb,Mereven bamultam a hazak ablakat,A palyaudvar, ó, egy megszokott allomasAz egész egy furcsa latomasAztan csend, és ujra csend,A sarga Hold almosan figyel.Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jartam itt,Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vartam itt.Igen, elhagyom a varost, elhagyom, ha nem fogad magaba,Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!