Erdem – Edda – letras

Végre nem érdem ma mar a ‘nincs’Lassan eltûnik az az idõMikor az okosból kevés vanS a hülye mar felejthetõFeszült célként felragyognakSok hamisvagy, rendjelÖsszefüggést nem talalokA végsõ nagy renddelÖsszecsapjuk faradt tenyerünketReménysugar ha villan földön és égenDe lehet még, hölgyek és urakValasztani még mindig lehetVannak még bizonyos ki nem adottKülvitorlas helyekA tul kemény gerinc nem jó partnerÖnmagat besugjaBukott ügyek elmaradnakAz idõ kemény rostaÖsszecsapjuk faradt tenyerünketReménysugar ha villan földön és égenOh, te egyszerû vendégAz ajtóm mindig nyitva allOh, te egyszerû vendégAz asztalom mindig teritve varOh, te egyszerû vendégAz ajtóm mindig nyitva allOh, te egyszerû vendég…Leomló legenda, mégis fajHisz vele éltünk, itt volt, létezettÖrülni nem tudok pusztulasanA szegény ezerszer nyerhetettÖsszecsapjuk faradt tenyerünketReménysugar ha villan földön és égenOh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)Az ajtóm mindig nyitva allOh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)Az asztalom mindig teritve varOh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)Az ajtóm mindig nyitva allOh, te egyszerû vendég…Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)Az ajtóm mindig nyitva allOh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)Az asztalom mindig teritve varOh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)Az ajtóm mindig nyitva allOh, te egyszerû vendég…