Latom, hogy faj neked,Latod, hogy faj nekem,De itt belül lassan,Elül a félelem.Mar nem bant, ha jön a magany.Mar nem félek attól,Ha belehalok,Mar nagyon rég érzem,Egyedül maradok,De mar nem bant, ha jön a magany.Ha nem lehet ugy, ahogyMegalmodtuk szazezerszer.Ha hiaba kérjük mégEzerszer ujra.Ami nem mulik, ami megmarad,Ami nem fogyhat el, hisz ugy vartuk,Amit atéltünk, a szerelem.Az voltam én és te.Csak ez segitett nekem, ha jön a magany.Az ablakunkbólMég lattalak,Az ajtót becsuktad,De itt maradt a szerelmünkHa jön a magany.Miért nem lehet ugyHogy csak szeretünk,Aztan még jobban,Aztan eléghetünk,Aztan meghalunk – és nem jön a magany?!