Közönynek, bunnek tengerénHaló fajta, lobbanó reményMenedéket nem kÃvánok, ésNem hajt már a vérVele még nem elég az áldozatSzeme ég, feledék ma álmokatTavaszra nyár jo, nyárra télS ébred majd a vérGyilkos osök beteg gyermekeSárral élo korcsok énekeHálátlan-hazátlan szavátHa éneklik a fákElhal minden, mi hÃv, igazBurjánzik a dudva, no a gazHazám lesz akkor is, ha fájHa nem jo többé nyárTuno por, elmúlt kor, egyJobb világ nevelte emberÃgy élt, lám, mint a gyermek, akiGyávának lenni nem merÃgy dobta oda életétMint akinek minden mindegy márÃrtünk, kései maradékértVállalta, mi jo, mi várMÃg velem a csengo szóJó anyámtól útravalóMÃg értem a föld dalátAddig nem félem az éjszakát!Nem árthat, nem üldözhet elDalomra lesz, aki majd felelMÃg velem a szóló szóLesz majd mindig hÃrhozó!