Kikelet – Echo of Dalriada – letras

KikeletGyûlöl a sors, mert igaz õsiHa bujdosó is, rejtett, titkos,Megfárdat, de él még vérünk, sMaradt tiszta. Sosem piszkos.Lángtengeren, vérözönbenVágtunk át, míg ím, elértünkCsonka hazát, eskü-átkot, sHullottunk. de meg nem törtünk.El sem rejtett gyûlölségen,Ezüst tükrû, hideg szókon,Öltek újra. Öltek tettel, deLe nem gyõztek, büszke sólyom.Halálcsendbe borult, néma,Átkozott, hideg a táj, haÉnekink – A Föld dalát -Nem visszhangozhatja már.Hangja a földnek zengjen az égig,Dala erõnknek hívja erényid,Szemek bús lángja napra tekintsen,Csendje a kõnek új hadat épít,Ébredjen újra minden õs látnok,Szólítson útra hû szavat, álmotGyáva ha szánja vérét a harcraSzívét erõdnek sietve adja!A fényes nap immár elnyugoda…A föld színe sötétbe borula.Nappali ég éjjelre változa,Este csendje nyugodalmat hoza.Napkelettõl egész napnyugotigSzent nevedben bíztam, és fáradtig,De megbocsáss, én szívembõl szánom…Könnyek miatt nincs szememen álom.