Karodon vittél évekig,Akaratod rabja voltam.A vagyak bennem egyre nõttek,Elfelejtem, hogy kölyköd voltam.Hiaba hivnal megtört szivvel,Elnyeltek a sûrû varosok.A tûzfalakra irtam éjjel:Engem ne varjatok!Kölyköd voltam, véredbõl lettem.Kölyköd voltam, nem értettél engem.Emléked mégis fogva tart, el nem enged.Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.Rossz hold kelt föl.A régi dolgok sorra elvonultak,Percrõl-percre messzebb jutok.Terheim hegyekké nõttek,Ãttörni rajtuk nem tudok.Szarnyaira vett a vagy,Ãs nem mondhatok neked mast:A reményt soha fel ne add!Megveted még hideg agyamat.Megveted még hideg agyamat.Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.Rossz hold kelt föl.Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.Rossz hold kelt föl.