Ma még együtt, és nincs tovabb,Ãtkozottul kemény a vilag,Lenyuztunk egymas agyaból éveket,Szél fujja mar az érzelmeket.Ãgy éreztem kevés, amit adhatok,Pedig dehogy … és ma mar hol vagy te és én hol vagyok?Téboly, hogy ott vagy, és én varlak,Idegen kéz nyul tested felé.Csak a vagy ereje halvanyul el lassan,S mar nem hazudunk egymasnak reményt.Rad gondolok és ujra latlak,A napfény attetszik a hajad szalain.Ha almodom veled, szivem szivarvany fényein lebeg,De jéghidegek a reggelek.Istenem, pedig mar fogtam a kezed,Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress!Templomok lépcsõin varom a csodat,Az idõ törvényt ül, s lassan kipipal.