Annyi rosszból, annyi bajbólMenni kéne mar,Elrohanni, megtalalni, ahol nem var,Csak csönd és nyar.Sor igéret a szép jövõrõlMind az égbe szall,Nem maradt mas, mint a valósag,S az néha nagyon faj.Miért van annyi atok, ami elkisér,Ãs az miért van, hogy az ember ujra fél?Miért kell menni még, ahova szebb jövõt remélsz?Miért van ujra bennem az, hogy nincs remény,Hogy nincs remény, nincs remény?Majd’ elhittem, ez az otthon,Ãs én itthon vagyok,De csak vendég, akit megtûrnekA fenn ülõ hatalmasok.Egy jó koncért, némi pénzértElarulnak, ha kell,Néhany barat maradt csak fenn,A halom szemét tetején.Itt nincs remény…