Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!Labtörlõ alatt lapul a kulcs,Rajta allunk koszos cipõvel.Otthonról hozott tulajdonsag,Hogy derekunk nem hajlik kellõképpen.Ãj öltönyöm feszül rajtam,Az udvartól levél érkezett:Meghallgatjak minden bajom,De elõbb, elõbb végeznek velem.Nem értem felség, mitõl oly hideg,Hogy a frasz tör ki mindenkit,Pedig mindent, mindent lehet.Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,Csak kérhettek barmit, csak kérhettek szépen.A karzat mögött a kórus hangol,A közönség faradtan legyint,Mindig és mindig ujra kezdi,Szerintem farasztó nekik.Az uj mûsor lassan készül,Hamisnak hallom a régi dallamot.Mindig és mindig ujra kezdi,Szerintem farasztó nekik.Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet.