Munkaselet – Edda – letras

Hatvannégy évesen maga elé meredBal fülével hallgat, a jobb sajnos süketMegpróbal elképzelni, és halkan motyog: »A nevem Kovacs Istvan, és vak vagyok. »Voltam szegény paraszt, voltam szegény munkasGyakran voltam éhes, de csak mentem tovabbSztalinvarosban mar majdnem sikerültDe aztan a szerencse valahogy elkerültMunkasélet – Így kétezer feléMunkasélet – Nem igy képzeltem énMunkasélet – Mar nem is lazadokHisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyokNem lat mar semmit, kiszolgaltatottAsszonya nélkül lehet mar rég halottA multkoraban sajnos rosszul léphetettA combja eltört, szegény, mit szenvedhetettGyanakvó arca ma nem lat borotvatNadragja kék szinû, és barna a kabatÕt nem zavarja, az asszonya figyelInget valt rajta, mindenre Õ ügyelMunkasélet – Így kétezer feléMunkasélet – Nem igy képzeltem énMunkasélet – Mar nem is lazadokHisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyokMutatja reszketve, hogy van kitüntetésVan oklevél is, és ez itt a végzésAz all benne kõkeményen, hogy nem elég betegNem jar a kor-kedvezmény, meg is dögölhetekMunkasélet – Így kétezer feléMunkasélet – Nem igy képzeltem énMunkasélet – Mar nem is lazadokHisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyokMunkasélet – Így kétezer feléMunkasélet – Nem igy képzeltem énMunkasélet – Mar nem is lazadokHisz csak egy elfelejtett, vak…Munkasélet – Így kétezer feléMunkasélet – Nem igy képzeltem énMunkasélet – Mar nem is lazadokHisz csak egy elfelejtett, szegény, szegénySenkinek nem kell, keserüen szomoruElfelejtett, vak munkas vagyok