Napisten Hava – Echo of Dalriada – letras

Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagokHideg volt a föld, és sivár, üres pusztaságVad sem verte fel az éjnek menedékétNem bolygatta meg senki-semmi az isten atyátElbúsult fenti égi csarnok-palotábanSzólni vágyott mindenek ura, os-öregistenKönnyébol szórt éji égre csillagokatMosolyából nap lett meleg, és fény a hideg égenÉgbolt szélébol letört lám, egy darabotVele formázta meg a szóval szóló gyermekétVízben hallal, erdei vaddal tápláltaS neki adta végül csillagok fénye, tuz melegétDal szólalt meg, szél-virágok muzsikájaNyár jött, édes, egekig éro szava-nászaÍgy lett gazdája pusztának-rónánakAranyos szegletnek, e világ szép hajnalánakOtt ül, fényes égi trónjánNap atyánk balján, hold anyánk jobbjánNevetése széllel indul, velünk sír, ha könnyünk csordulÁldj meg a régiek szaván