Szentföld – Echo of Dalriada – letras

SzentföldOtt, ahol minden kõbõl a múlt emléke száll,Ott, hol a fáradt vándor otthonra talál,Ott, ahol õsi titokról mesél a szél:Õrtûz, amely nem lankad, lobog, fennen ég.Nép, amely visszavárja távolból fiát,Föld, amely híven õrzi gyermeke szavát.Egy dal, amely nem szûn zengni, összetartozunk,Vihartépte sziklaként, de együtt: megmaradunk!Szent e földnek minden rögje, minden virága.Szent e földnek maroknyi népe, s népének álma.Vérben úszó, vad idõkben magára maradt, sVállalta a legnehezebbet: igaznak maradt!Az emberkéz emelte házat bonthatja idõ.Erdõ-bújta, régi romokból fû nõhet elõ,Hozhat még egy gonosz idõ új, szomorú bajt,De Õseinknek sírjairól élet sarjad majd!Szentföld, fogadd magadhoz hûtlen fiad!Bocsásd meg, ha nem hallottuk régi-szép szavad!Él a vér és szól a dal, mely sírig szeret téged,Vére hullásával is megkövetné néped!Sírjon könnyet zápor,Hulljon fáknak lombja!Gyászoljon az ég is,Vérét szikla ontsa!Csendes folyó medrét,Bömbölve elhagyja,Szél, tûz, jég és villám,Láncait elszabja!