Szondi Két Apródja (II.rész)Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,Pattog a bomba, és röpked a gránát;Minden tüzes ördög népet, falat ont:Töri Drégel sziklai várát.Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,Immár födi vállát bÃborszinü kaftán,Szél zendül az erdõn, – leskel a hold:Idekinn hideg éj sziszeg aztán!A vár piacára ezüstöt, aranyt,Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;Harcos paripái nyihognak alant:Szügyeikben tõrt keze forgat.Aztán – no, hisz úgy volt! aztán elesett!Zászlós kopiával hõs Ali temette;Itt nyugszik a halmon, – rövid az eset -;Zengjétek Alit ma helyette!Két dalnoka is volt, két árva fiú:Ãltözteti cifrán bársonyba puhába:Nem hagyta cselédit – ezért öli bú -Vele halni meg, ócska ruhába!S küldött Alihoz… Ali dús, Ali jó;Lány-arcotok a nap meg nem süti nála;Sátrában alusztok, a széltül is ó:Fiaim, hozzá köt a hála!Hogy vÃtt ezerekkel! hogy vÃtt egyedûl!Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:Jó kardja elõtt a had rendre ledûl,Kelevéze ragyog vala balján.Rusztem maga volt õ!… s hogy harcola még,Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!Ãn láttam e harcot!… Azonban elég:Ali majd haragunni fog érte.Mint hulla a hulla! veszett a pogány,Kõ módra befolyván a hegy menedékét:à álla halála vérmosta fokán,Diadallal várta be végét.Vége mikor lesz? kifogytok-e márDÃcséretibõl az otromba gyaurnak?Eb a hite kölykei! vesszeje várÃs börtöne kész Ali úrnak.Apadjon el a szem, mely célba vevé,Száradjon el a kar, mely õt lefejezte;Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,Ki miatt lõn ily kora veszte!