Jönnék, hogyha várnának, ha keserû- kÃnos vártánakKeserû- kÃnos rabja nem lennékâ¦Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyánakEllent nem állhatna az égâ¦Ha eljõ az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja:Eljött újra a dermesztõ sötét.Ãsi a kéj, de Ãgy van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz,Ki csendben lehunyja két szemétâ¦Téli ének, árnyékok égnekFáklyák az égnek, hamu mind már.Ãrnyékok égnek, holt- hideg fényekHa eljõ az út vége, hol talál?Jégvirágon járok énâ¦Sûrû ködben, télben, erdõ rejtekénâ¦De napsütésben újra élnék, lázban tart, s aTavasz dala is felzeng majd!