Tuzkoezelben – Edda – letras

Koran reggel, ha indulnom kellMonoton utamon nem kisér senkiSzürke az utca, és szürke a gyarSzürke az élmény, ami ram varSzürke vagyok, és szürke a ruhamEllopott almaim kérem vissza!A gyarat körbe örség vigyazzaNem értjük egymast, de valakitõl, valamitõl félszNem értjük egymastNem értjük egymastNem értjük, nem értjükNem értjük egymastNem értjük egymastNem értjük egymastNem értjük, nem értjükNem értjük egymastValamitõl félszTe valakitõl félszMindazt, ami szép volt, ami jó voltElégették belõlem mindazt, ami szép voltAmi szép, ami jó voltVagyakozasom is faradt, hidegAz érzelmeim te nem ismerhetedSzürke a lany, akit ölelnem kellA teste faradt, de engem nem érdekelApaim sorsat bõrömbe égetveHoltan cipelt terhem nehézSzikraesõ mossa tisztara lelkedItt aki hazug, a tûzben gyorsan elégItt aki hazugItt aki hazugItt aki hazugA tûzben elégItt aki hazugItt aki hazugItt aki hazugA tûzben elégTe valamitõl félszTe valakitõl félszMindazt, ami szép volt, ami jó voltElégették belõlem mindazt, ami szép voltAmi szép, ami jó voltMindazt, ami szép volt, ami jó voltElégették belõlem mindazt, ami szép voltAmi szép, ami jó voltMindazt, ami szép volt, ami jó voltElégették belõlem mindazt, ami szép voltAmi szép, ami jó volt