Zách Klára – Echo of Dalriada – letras

Királyasszony kertjeKivirult hajnalra:Fehér rózsa, piros rózsa…Sz?ke, leány, barna. »Királyasszony, néném,Az egekre kérném:Azt a rózsát, piros rózsátHaj, beh szeretném én! » »Beteg vagyok érte,Szívdobogást érzek:Ha meghalok, egy virágnakA halottja lészek! » »Jaj! öcsém, Kázmér,Azt nem adom százér! -Menj! haragszom… nem szégyelled?…Félek, bizony gyász ér! » »Siet?s az utam,Reggeli templomra:Ha beteg vagy, hát fekügy leBársony pamlagomra. » -Megyen a királyné,Megyen a templomba;Szép virágok, deli sz?zekMind követik nyomba.Könyörögne, – nem tud,Nem tud imádkozni;Olvasóját honn feledé:Ki megyen elhozni? »Eredj fiam, Klára,Hamar, édes lyányom!Megtalálod a térdepl?n,Ha nem a diványon. »Keresi a Klára,Mégsem akad rája:Királyasszony a templombanOly nehezen várja!Keresi a Klára,Teljes egy órája:Királyasszony a templombanDe hiába várja.Vissza se megy többéDeli sz?zek közzé:Inkább menne temet?beA halottak közzé.Inkább temet?be,A fekete földbe:Mint ama nagy palotába?sz atyja elébe! »Hej! lányom, lányom!Mi bajodat látom?Jöszte, borúlj az ölemre,Mondd meg, édes lyányom. » »Jaj, atyám! nem – nem -Jaj, hova kell lennem!Hadd ölelem lábad porát, -Taposs agyon engem…! »Harangoznak délre,Udvari ebédre;Akkor mene FeliciánA király elébe.A király elébe,De nem az ebédre:Rettenetes bosszuállóKardja – volt kezébe’. »Ã‰leted a lyányértErzsébet királyné! »Jó szerencse, hogy megváltjaGyönge négy ujjáért. »Gyermekemért gyermek:Lajos, Endre, halj meg! »Jó szerencse, hogy GyulafiRohan a fegyvernek. »Hamar a gazembert…Fiaim, – Cselényi…! »Ott levágák FeliciántA király cselédi. -« Véres az ujjad,Nem vérzik hiába:Mit kivánsz most, királyi n?m,Fájdalom dijába? » »Mutató ujjamértSzép hajadon lányát;Nagy ujjamért legény fiaBorzasztó halálát; » »A másik kett?értVeje, lánya végét;Piros vérem hullásaértMinden nemzetségét! »Rossz id?ket érünk,Rossz csillagok járnak.Isten ója nagy csapástólMi magyar hazánkat!